Piroska tündérmese
Volt egyszer egy Piroska nevű lány, aki azért kapta ezt a becenevet, mert kicsi kora óta szeretett ilyen színű sapkát és köpenyt hordani.
Egy napon az anyja megkérdezte:
– Drágám, a nagymamád beteg, ezért elkészítettem azokat az édességeket a kosárba. El tudnád vinni a házába?
- Hát persze, anya. A nagymama háza nagyon közel van!
- De légy nagyon óvatos. Ne beszélj idegenekkel, ne mondd meg nekik, hova mész, és ne állj meg semmiért. Menj végig a folyami úton, mert hallottam, hogy az erdei úton van egy nagyon rossz farkas, aki felfal mindenkit, aki arra jár.
- Oké, anya, megyek a folyami úton, és mindent jól csinálok!
És így is lett. Vagy majdnem, mert a lány virágot gyűjtött a kosárba a nagyinak, és a pillangók elterelték a figyelmét, anélkül, hogy észrevenné, elhagyták a folyó ösvényét.
Az éneklő és virágokat gyűjtögető Piroska észre sem vette, milyen közel van a farkas...
Soha nem látott még farkast, még kevésbé nagy rossz farkast. Megdöbbent, amikor meghallotta:
- Hová mész, gyönyörű lány?
- Megyek a nagymamához, aki az első házban lakik, a folyó kanyarulatán túl. És te ki vagy?
A farkas így válaszolt:
– Az erdő angyala vagyok, és azért vagyok itt, hogy megvédjem a hozzád hasonló kisgyerekeket.
– Ó! Nagy! Anyám azt mondta, hogy ne beszéljünk idegenekkel, és azt is mondta, hogy itt járkál egy nagy rossz farkas.
– Semmi – felelte a farkas –, nyugodt lehetsz, megyek előre, eltávolítva az esetleges veszélyt. Mindig segít, ha beszélünk az erdei angyallal.
- Köszönöm szépen, angyalom. Így anyának nem is kell tudnia, hogy véletlenül rossz úton jártam.
És a farkas így válaszolt:
- Ez marad a mi titkunk örökre…
És nevetve rohant előre, és azt gondolta:
(Az az idióta nem tud semmit: lefekszem a nagyi helyére, és megeszem az összes édességét.
…Hmmm! Milyen elragadó!)
A nagymama házához érve a farkas bekopogott az ajtón:
– Nagymama, én vagyok, Piroska!
– Bejöhetsz, unokám. Húzza meg a reteszt, és kinyílik az ajtó.
– jött be a farkas és befogta a nagymamát a szekrénybe, majd a farkas felvette a nagyi ruháit, szemüvegét és lefeküdt a helyére.
A nagymama házához érve Piroska kopogott az ajtón:
– Nagymama, én vagyok, Piroska!
– Bejöhetsz, unokám. Húzza meg a reteszt, és kinyílik az ajtó.
A lány azt hitte, hogy a nagymamája nagyon beteg, még csak fel sem akart állni és kinyitni az ajtót. És azzal a furcsa hangon beszélni...
Odament az ágyhoz, és látta, hogy a nagymama nagyon beteg. Ha nem lenne a nagyi motorháztetője, a nagyi szemüvege, a nagyi paplanja és ágya, azt hinné, nem is a nagymamája.
– Hoztam ezeket a virágokat és az édességet, amit anya készített. Azt akarom, hogy mielőbb meggyógyulj, nagymama, és újra a megszokott hangod legyen.
- Köszönöm, unokám (mondta a farkas, hangját mennydörgésnek álcázva).
Chapeuzinho nem tudta visszafojtani a kíváncsiságát, és megkérdezte:
– Nagyi, te annyira másképp nézel ki: miért olyan nagy a szemed?
- Azért, hogy jobban rád nézzek, unokám.
– De nagymama, miért olyan nagy az orra?
- Azért, hogy jobb illatú legyen, unokám.
– De nagyi, miért olyan nagy a kezed?
– Jobban meg kell simogatniuk, unokám.
(Ekkor a farkas már unalmasnak találta a játékot, azonnal meg akarta enni a desszertjét. Az a lány folyamatosan kérdezte...)
– De nagymama, minek ilyen nagy száj?
- Tényleg akarod tudni? Mindjárt megeszi!!!!
- Azta! Segítség! Ez a farkas!
A lány sikoltozva elszaladt, a farkas közvetlenül mögötte, a közelben futott, és majdnem sikerült elkapnia.
Szerencsére egy csapat vadász éppen időben haladt el mellette, és sikoltozásuk felkeltette a figyelmét.
A vadász megkötötte a farkast, és kiszabadította a nagymamát a szekrényből.
.
- Élő! Nagyapa!
És mindenki ünnepelte a megszerzett szabadságot, még a nagymama is, aki már nem emlékezett, hogy beteg volt, körbement.
A nagy rossz farkast már letartóztatták. Most már mindennek bulija van: vadászhatok pillangókra, játszhatok az erdőben.”
Piroska tündérmese
