Mese a három kismalac
Volt egyszer egy koca, akinek három kismalaca volt. Öreg volt, és nem tudta eltartani ivadékait, ezért elküldte őket szerencsét keresni.
Az első kismalac addig járt-ment, míg meg nem talált egy férfit, aki egy köteg szalmát cipelt, és így szólt hozzá:
– Kérlek, paraszt, adj nekem abból a szalmából, hogy felépítsem a kis házam.
A jószívű parasztember így is tett, jó adag szalmát adott neki. A kismalac nem vesztegette az idejét, és hamarosan elkészült a háza.
Azonban hamarosan jött egy farkas, kopogtatott az ajtón, és így szólt:
– Kismalac, kismalac, engedj be!
Hallgatás Erre a kismalac így válaszolt:
– Nem, nem, a szakállam szőrénél fogva nem mész be ide.
A farkas nem zavartatva a választól, így válaszolt:
"Akkor felfújom, zúgok, és szétrombolom a házadat."
És fújt, fújt, bőgött, zúgott, a ház a levegőbe emelkedett. A kismalac azonban gyors volt, és olyan gyorsan futott be az erdőbe, hogy bármennyire is próbálkozott, a farkas nem tudta elfogni.
A második kismalac talált egy férfit egy köteg góréval, és így szólt:
– Kérlek, jó ember, adj nekem abból a tövisből, hogy felépíthessem a kis házam.
A férfi így is tett, és a kismalac gyorsan felépítette a kis házát.
De nem sokkal később megjelent a farkas, és így szólt:
– Kismalac, kismalac, engedj be!
– Nem, nem, a szakállam szőrénél fogva nem mész be ide.
"Akkor felfújom, zúgok, és szétrombolom a házadat."
És fújt, fújt, bömbölt, bömbölt és felrobbant a ház, de mint a testvére, ez a kismalac is mozgékony volt, vagy ez a mozgékonyság csak a természetes túlélési ösztön? Nem tudom, én azt tudom, hogy őrülten rohant be az erdőbe, és a farkas megint nem tudja megtömni a hasát a kismalacokkal. család!
A harmadik kismalac az úton haladt, amikor találkozott egy emberrel, aki téglákat csinált, és azt mondta:
– Kérlek, jó emberem, adj nekem néhány téglát, hogy felépíthessem a kis házam.
A férfinak bőven maradt, és szívesen adott a kismalacnak sok téglát. A kismalac elégedetten próbálta összeszedni mindazt az anyagot, amit kapott, amikor hat két testvér bukkant elő az erdőből, sírva, megsérülten.
„Mi történt, kistestvéreim” – kérdezte tőle –, miért olyan szomorú?
A két szerencsétlen pedig beszámolt mindenről, ami velük történt, a farkast, a lerombolt házaikat és a farkas azon szándékát, hogy ebédjévé tegye őket.
"Ne aggódjatok többé testvéreim, van téglám, ez az anyag erősebb, masszívabb, velük csináljuk a kis házunkat, és a farkas nem tudja elpusztítani!"
Időveszteség nélkül igyekeztek felépíteni masszív kis házukat. Nem sokkal később ismét megjelent a farkas, és ahogy a másik két kismalacnál, így szólt:
– Kismalac, kismalac, engedj be!
– Nem, nem, a szakállam szőrénél fogva nem mész be ide.
"Akkor felfújom, zúgok, és szétrombolom a házadat."
És fújt, és fújt, és fújt, és fújt, és fújt, és fújt még egy kicsit, amíg elkékült az arca, és elállt a lélegzete, de a ház nem dőlt össze. Aztán rájött, hogy ez a ház erősebb, és bármennyit is fúj, nem fogja tudni lerombolni. Munkára tette a fejét, vett egyet, és azt mondta:
„Kismalac, a barátod akarok lenni, és ennek bizonyítására felajánlom, hogy megmutatom, hol van egy csodálatos fehérrépa mező."
– Hol van ez a mező? – kérdezte a kismalac.
– Ó, Jákob úr földjén, és ha készen állsz holnap reggel, eljövök és elhozlak; Mehetünk együtt fehérrépát szedni, és jól szórakozhatunk.”
- Oké - felelte a kismalac -, megegyeztünk. Hány órakor fogsz jönni?"
– Ó, hat óra, oké?
A kismalac hajnali ötkor kelt fel, amikor még sötét volt, azt mondta bátyjainak, hogy maradjanak nagyon csendben és bújjanak el a házban, majd a fehérrépaföldre ment, megelőzve a farkast, aki hatkor érkezett. Ott mindent elvitt, amit akart, és visszaszaladt haza, ahol szorosan bezárkózott.
Hat órakor élesen kopogtatott a farkas a disznók ajtaján:
– Kismalac (a farkas nem tudta, hogy ott van a két túlélő!), készen állsz?
A kismalac így válaszolt: „Kész? Elmentem és visszajöttem, és van egy fazék tele fehérrépával vacsorára.
A farkas dühös volt, de nem adta fel olyan könnyen, és így szólt: "Kismalac, ismerek egy helyet, tele almafákkal."
- Hol? - kérdezte a kismalac.
– Ott a tisztáson a tó mellett – válaszolta a farkas. – És ha nem tévedek, holnap, öt órakor eljövök érted, hogy almát szedhessünk.
Másnap reggel négykor felkelt a kismalac, felöltözött és elment a tóparti tisztásra almát szedni, abban a reményben, hogy ugyanazt csinálja, mint előző nap, de a tisztás távolabb volt, és felmászni a fákra almát szedni.alma. Aztán, amikor éppen le akart mászni az utolsó fáról, egy almával teli zacskóval, meglátta a közeledő farkast, és megrémült. És most mit tegyek?
Megérkezett a farkas és így szólt:
– Szeretsz korán kelni, ugye, kismalac? Előttem érkeztél? Milyenek az almák, édesek?
„Szuperek” – mondta a kismalac, megmondom játszani egyet”, és dobott egyet gyönyörű almát, amennyire csak lehet. A kapzsi farkas elszaladt, hogy elkapja, a kismalac pedig a földre ugrott, és amilyen gyorsan csak tudott, a házához rohant, és nagyon szorosan bezárta az összes ajtót és ablakot.
Másnap ismét ott volt a farkas, de most nagyon dühös. Beszélt:
– Malacka, elvesztettem veled a türelmem. Nem várok tovább, bemegyek a kéményen és felfallak benneteket, akárcsak a testvéreiteket!"
„Hazug” – kiáltotta a kismalac –, semmi vagy, nem faltad fel a testvéreimet, itt vannak velem! És a két testvér kiabált a házból, hogy a farkas meghallja őket. Közben az okos kismalac felakasztott egy vízzel teli üstöt a kandallóban nagyon erős tűz van. A farkas egyre dühösebben mászni kezdett a kéményen, és annyira vak volt a gyűlölettől, hogy nem is látta az edényt. Amint megérintette a forrásban lévő vizet, felsikoltott, és olyan magasra ugrott, hogy lerepült a kéményen, és a disznóház közelében landolt. Abban a pillanatban vadászok mentek el mellette, és amikor meglátták azt a dühös farkast, gyorsan megölték, így a három kistestvér és a hely minden lakója örökre megszabadult a farkas támadásaitól.
Mese a három kismalac
